3.1 lecke · 1/3 · kb. 3 perc
Cellaazonosítók és tartományok
Minden munka a cellák és tartományok megnevezésével kezdődik: ezekkel mondod meg az Excelnek, hol vannak az adatok. Ebben a leckében megtanulod az oszlopok, sorok, cellák és tartományok azonosítását.
Oszlopok és sorok azonosítása
A sorokat számok azonosítják, felülről lefelé 1-től 1 048 576-ig. Az oszlopokat az angol ábécé betűi jelölik, balról jobbra haladva:
| Oszlopok sorszáma | Azonosítók | Betűk száma |
|---|---|---|
| 1-től 26-ig | A-tól Z-ig | egy |
| 27-től 702-ig | AA-tól ZZ-ig | kettő |
| 703-tól 16 384-ig | AAA-tól XFD-ig | három |
A Z után tehát az AA, AB… AZ, majd a BA, BB… következik, ugyanúgy, mint a számoknál a 9 után a 10.
A cella azonosítója
A cella azonosítója az oszlop és a sor azonosítójából áll, mindig ebben a sorrendben: előbb a betű, aztán a szám. A K7 cella a K oszlop és a 7. sor metszéspontjában áll. A munkalap első cellája az A1, az utolsó az XFD1048576.
Az aktív cella azonosítóját mindig látod a szerkesztőléc bal szélén, a Név mezőben.
Jó tudni
A kis- és nagybetű nem számít: ha képletbe vagy a Név mezőbe k7-et írsz, az Excel K7-re javítja.
A tartomány
A tartomány szomszédos cellák téglalap alakú csoportja. Az azonosítója a bal felső és a jobb alsó cellájának azonosítója, közöttük kettősponttal: B2:D5.
| A | B | C | D | E | F | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | ||||||
| 2 | ||||||
| 3 | ||||||
| 4 | ||||||
| 5 | ||||||
| 6 | ||||||
| 7 |
Zölddel a B2:D5 tartomány (3 oszlop × 4 sor = 12 cella), sárgával az F2:F5 (4 cella) és a B7:D7 (3 cella).
Egy tartomány lehet egyetlen oszlop része (F2:F5), egyetlen sor része (B7:D7) vagy több sor és oszlop (B2:D5). A cellák számát könnyű kiszámolni: oszlopok száma szorozva a sorok számával.
Ha a tartományt fordítva adod meg egy képletben (például D5:B2), az Excel a lezáráskor magától átírja a szokásos alakra: B2:D5. Egyetlen cella is lehet tartomány: a B2:B2 ugyanaz, mint a B2.
Tipp
A tartomány azonosítóját ritkán kell begépelned. Ha képlet írása közben egérrel kijelölöd a tartományt, az Excel maga írja be a képletbe.
Teljes oszlopok és sorok
Teljes oszlopokra és sorokra is hivatkozhatsz. Ilyenkor csak az oszlopbetűk, illetve a sorszámok kerülnek a kettőspont két oldalára:
B:F: a B, C, D, E és F oszlop teljes egészében,2:7: a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. sor teljes egészében,C:C: csak a C oszlop,5:5: csak az 5. sor.
Ezt akkor használod, ha egy oszlop minden adatával dolgoznál, és nem akarod a képletet átírni, amikor újabb sorok kerülnek a táblázatba.
Több tartomány egyszerre
A függvényeknek több tartományt is megadhatsz, pontosvesszővel elválasztva. Például a B2:B8, az E2:E8 és a H2:H8 tartományt így adod meg egy függvénynek: B2:B8;E2:E8;H2:H8. Egyedi cellák is szerepelhetnek a felsorolásban: B2;D4;F6. Erről a függvényekről szóló modulban bővebben lesz szó.
A fenti képlet az ÁTLAG (AVERAGE) függvénnyel a három tartomány összes számának átlagát adja.
Összefoglalás
- Az oszlopokat betűk (A-tól XFD-ig), a sorokat számok (1-től 1 048 576-ig) azonosítják.
- A cella azonosítója: oszlopbetű, utána sorszám, például K7.
- A tartomány azonosítója: bal felső cella, kettőspont, jobb alsó cella, például B2:D5.
- Teljes oszlopok:
B:F, teljes sorok:2:7. - Több tartományt pontosvesszővel sorolsz fel.
Gyakorlás
Töltsd le a gyakorló munkafüzetet, és oldd meg a megadott munkalapok feladatait. A sárga cellákba kerülnek a képletek. Ha elakadsz, nézd meg a megoldást.
Mozgás és kijelölés: gyakorló feladatok
- Tartományok Számold meg, hány cellából áll egy tartomány, és add meg a kiemelt terület hivatkozását.